Tillmann Hanna
képzőművész, grafikus, alapító

Médiaművészként végeztem a Képzőművészeti Egyetemen, majd a diploma után gyerekeknek tartottam több helyen alkotó foglalkozásokat (GYIK Műhely, British School) majd létrehoztam a saját műhelyeimet – a Bölcs Kavics Art&Science workshopot és a Futrinkát. Mindkettőnél a kíváncsiság, a kísérletezés és a szabadság szeretete vezérelt. A Futrinka workshopnál mozgással, szerepjátékkal és alkotással bontunk ki olyan témákat, amelyek körülvesznek minket, és amelyek fontosak a gyerekeknek.

Ezen kívül a célom, hogy a gyerekek a különböző játékok és kihívások során megéljék a teljességüket, kreativitásukat és hatásukat a világra. Nagyon élvezem a workshopok kitalálásának folyamatát. Felhozunk egy témát, ami éppen foglalkoztat minket és ki-ki a saját nézőpontjából asszociál rá, majd kitalál egy feladatot. Személyiségeink és különböző tudásaink (művészetterapeuta, képzőművész, pszichológus, gyógypedagógus) fogaskerékszerűen egészítik ki egymást. A foglalkozások komplex egészet alkotnak: az adott témát mesével, mozgásos játékokkal, és alkotással dolgozzuk ki. Egy egyedülálló keretet hoztunk létre, amiben látszólag távoli területek (mozgás-alkotás, gyorsaság-elmélyülés) találkoznak. 

 

Schéner Ildikó
művészetterapeuta, alapító

A művészetterapeuta képzés elvégzése után először felnőtteknek tartottam önismereti foglalkozásokat, közben Hannával elkezdtünk közösen is művészeti workshopokat szervezni gyerekeknek, műhelyekben, iskolában, fesztiválon (Tárt Kapu Galéria, GYIK Műhely, Budapest School…), majd a Segni Mossi kurzus annyira inspirált minket, hogy létrehoztuk a Futrinkát. 

Olasz szakosként végeztem, énekelek egy zenekarban, gyerekkoromtól kezdve mindig jelen van a tánc, a mozgás is az életemben. Az olasz kultúra, a képzőművészet, a tánc, a barátaim, a nagyapai hagyaték, élmények…minden ide vezetett, a Futrinkában értek össze a szálak. 

A Futrinkában megvalósult sok minden, amit szeretek: szabadság, ahol vannak keretek, de ezeket közösen alakítjuk ki. Szeretem a játékot, a humort, a spontaneitást, az improvizációt, és az izgalmas megoldásokat, ami mindebből születik. Hasonlóan egy művészetterápiás csoporthoz, nálunk is védett környezetben próbálhatják ki magukat a gyerekek a hétköznapitól eltérő szerepekben.

Ezzel gyakorlunk és a jó elemeket továbbvisszük a „külvilágba”. Itt nem minősítünk, nem kell előzetes tudás, megtartó közösség alakul ki, ahol mindenki főszerepbe kerülhet, ha akar. Ez egy heti rendszerességű rituálévá vált, ahol átkerülünk egy másik valóságba. Szeretem, amikor egy foglalkozáson egy különleges atmoszférát teremtünk (fényekkel, hangokkal, mesével) és abban játszunk, alkotunk.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy milyen egy felszabadult légkörben lenni, hogy érezzék, hogyan tudnak hatni a környezetükre, redszeresen játszanak offline és hogy sok-sok pozitív visszajelzést kapjanak – szerintem ebből sosem elég.

Nagyon élvezem, amikor kitaláljuk a workshopok heti, vagy akár éves tematikáját. Különböző  jelenségeket vizsgálunk meg,  minél több féle módon.(Sokszor ezek a természethez köthetők. 2020-ban pl elkezdtem egy balatoni kiadású Futrinkát, a Nádalól-t, a termeszetismeretet és az alkotást ötvözve.)

Ezen kívül kihívás és nagy élmény volt számomra felnőtteknek, pedagógusoknak is továbbadni a tapasztalatainkat.

 

Bóbis Enikő
művészetterapeuta

Művelődésszervezőként végeztem először az egyetemen, mindig szerettem, ahogy szervezés hatására a művészet és az emberek találkozni tudnak. Később a figyelmem egyre inkább az emberek felé fordult, arra a folyamatra, ahogyan az alkotás képessége bekapcsol mélyebb rétegeket, megerősít a létezésünkben, felszabadít és örömmel tölt el. Gyerekkorom óta táncolok, elemi élményeim vannak arról, hogyan hat a mozgás és az alkotás az életünkre, főleg akkor, ha ez a folyamat figyelmet is kap! A Pécsi Tudományegyetem képzésén szereztem művészetterapeuta képesítést, de addigra már számtalan autodidakta módon szervezett foglalkozást tartottam, aminek tapasztalatait a tudományos ismeretek segítettek formába önteni. 

A Futrinkával az olasz Segni Mossi módszeren keresztül ismerkedtem meg, melyben ötvözi egymást a nyomhagyás és a mozgás élménye, így képezve olyan dinamikus teret, ahol gyerkőc és felnőtt egyaránt szabadon megélheti alkotókedvét és szabadságát, miközben lehetősége van kedve szerint reflektálni is ezekre. Személyes motivációm, hogy a Futrinka workshopokon a gyerekek a mozgásos játékok közben megtapasztalhassanak egy olyan (ős)bizalmat önmagukban, mely a hétköznapi helyzeteikben és döntéseikben is segíti őket.